DZ - Govor podpredsednice Državnega zbora Tine Heferle na slavnostni seji Državnega zbora ob dnevu samostojnosti in enotnosti (v madžarskem jeziku)

Govor podpredsednice Državnega zbora Tine Heferle na slavnostni seji Državnega zbora ob dnevu samostojnosti in enotnosti (v madžarskem jeziku)

Objavljeno: 23. 12. 2020

 

TINA HEFERLE, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKÉNEK AZ ÖNÁLLÓSÁG ÉS EGYSÉG NAPJA ALKALMÁBÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSÉN TARTOTT ÜNNEPI BESZÉDE 


Országgyűlés, 2020. december 23. 

 

 

Tisztelt állampolgárok, 
tisztelt magas rangú vendégeink! 


Szlovéniánk ünnepel. Annak a pillanatnak a harmincadik évfordulóját ünnepeljük, amikor nemzetként elsöprő többséggel úgy döntöttünk, hogy Szlovénia független és önálló állammá váljon.

A fiatalabb generáció képviselőjeként nem lehettem még részese annak a megtiszteltető, kiváltságos és felelősségteljes feladatnak, hogy leadhassam a szavazólapot, de ez nem csorbítja büszkeségemet, amikor visszagondolok azokra az időkre. Függetlenségünk kezdeteire.

E szlovén történelmi pillanat szereplőinek emlékei, a tapasztalataikról szóló tanúságok és visszaemlékezéseik, számunkra, a fiatalabb generáció tagjai számára is lehetővé teszik, hogy önálló és független államunk születésének történelmi emlékezete kitörölhetetlenül vésődjön belénk.

Fiatalok és idősek is, mindannyian tudjuk ma már, hogy 1990 ősze rendkívül fontos és rendkívül feszült időszak volt. Amikor megindultak az első, a népszavazás megtartására irányuló kezdeményezések, amely során a szlovén választópolgárok maguk dönthettek arról, hogy független és önálló Szlovén Köztársaságban akarnak-e élni, döntő fontosságú volt, hogy az akkori szlovén politikusok elegendő türelemmel viseltessenek. 

Egy ilyen nagy projekt sikeréhez, ahogy a szlovén függetlenségi folyamat néhány kulcsfontosságú szereplője manapság nevezi, mindenkinek egységes és összehangolt módon kellett cselekednie. A koalíciónak és az ellenzéknek is. Csak elképzelni tudom, mennyi erőfeszítést igényelhetett ez az együttműködés, azt azonban mindannyian megállapíthatjuk, hogy ez csak kölcsönös tisztelettel volt megvalósítható.

Az, hogy 1990-ben sikerült túllépni az egymás közötti különbségeken, összehangolni az álláspontokat és rendezni sorainkat, többek között szlovén öntudatunknak köszönhető, hogy amikor mindannyiunkról van szó, össze tudunk és akarunk fogni. 

Hogy ki volt az, akinek a leginkább köszönhető, ki tette a „legjobb javaslatot”, ki mit mondott vagy nem mondott „azon az éjszakán” … Ennek nem kellene terhelnie a fiatalabb generációt. Ami mindannyiunk számára a legfontosabb, hogy képesek voltunk cselekedni, döntést hozni, és hogy egységesek voltunk. Ez az, ami valójában számít. 

A folyamatos visszatekintés, ahelyett, hogy előre néznénk, a régi vádak az új javaslatok helyett, mindez megbénítja ifjú hazánkat. A türelmetlen párbeszéd, amely ismét és lassan beleveszi magát társadalmunkba, és elárasztja a politikai színteret, csendben elfojtja azt a szellemet, amellyel 1990-ben nemzetként rendelkeztünk. És nemcsak mi fiatalok, hanem az idősebb generáció sem érti már lassan, mire szolgál valójában a nép megosztása. Ez szükségtelen harminc év elteltével, amikor hazánk már rég kinőtt a gyermek- és serdülőkorból.

Egység, tisztelet, tolerancia és demokrácia ... Ez csak néhány alapvető érték, amely elvezetett minket a függetlenséghez. És ma is ezek szellemében kellene cselekednünk. Demokratikus országként nem engedhetjük meg az intolerancia tolerálását és a hazánk alapját képező jogi normák csorbítását. Tartozunk ezzel magunknak, és azoknak, akik a népszavazáson bátran bekarikázták az IGEN szót.

1990 mindig különleges év lesz számunkra.

Ez az év is különleges. Nem csak azért, mert a szlovén népszavazás kerek évfordulóját ünnepeljük, sajnos erre az évre az új koronavírus világjárványa rányomta bélyegét. A járvány miatt az egész világ, hazánkkal együtt szinte leállt, és mégis annyi minden történt ez idő alatt.

A szép pillanatokra való visszaemlékezés örömforrás. A kevésbé szép pillanatok emlékeinek felelevenítése pedig felelősség. Függetlenségünk és egységünk ünnepe alkalmából idén a járvány kezelésében tanúsított álampolgári egységet idézhetjük fel. Emlékezzünk azokra, akik éjjel-nappal gondoskodnak egészségünkről. Gondoljunk azokra, akik egészségüket áldozzák, hogy a többi állampolgár járvány idején legalább néhány dolgot zavartalanul megtehessen. És emlékeznünk kell mindazokra, akik a járvány miatt kénytelenek voltak így vagy úgy leállítani az életüket.

A jövő biztosan számos kihívást tartogat. Hamar szembesülünk a járvány után ránk váró nehéz gazdasági helyzettel. És nemcsak most kell Európa-párti magatartást tanúsítanunk, hanem meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hogy javítsuk és tovább gyarapítsuk nemzetközi politikai hírnevünket. Nem a legjobb idő arra, hogy államként hibákat és tévedéseket engedhessünk meg magunknak. Valójában erre sohasem megfelelő az idő. De legyen idő arra, hogy ifjú államként azokat az elveket és értékeket kövessük, amelyeken a független és önálló Szlovénia tulajdonképpen létrejött.

Úgy, mint akkor, harminc évvel ezelőtt, ma is mindannyiunk számára a megbízható társadalmi és politikai légkör legyen a legfontosabb. Mindig és mindenkor hazánk érdekeit kell előtérbe helyeznünk, és mindenekelőtt az állampolgáraink iránti gondoskodást. Arra, hogy mindannyian bizalommal tekintsünk a holnap iránt, szabadon merjünk a jövőbe nézni, és legyen bátorságunk álláspontunk és véleményünk megosztására, még akkor is, ha azok különböznek egymástól, törekednünk kell mindannyiunknak, akik bárhogyan részt veszünk az ország vezetésében. Mindannyian osztozunk a felelősségben, és mindannyiunk kötelessége megszólalni, amikor ilyen vagy olyan módon megszólítanak. A személyes érdekek helyett, még akkor is, ha azok valakinek oly indokoltnak tűnnek is, a nemzeti érdek kapjon szót. Ezzel tartozunk állampolgárainknak, akik képviseletüket ránk bízták.

Az évfordulók során általában alkalom nyílik arra, hogy felidézzük a múltat, most azonban szeretnék a jövőbe pillantani. Teljes felelősséggel szeretném hangosan kimondani, amit remélem, hogy állampolgáraink közül sokan, minden korosztály tagjai a szívükben hordanak:

Ne engedjük, hogy a történelem, amely az adott pillanatban oly szoros egységbe kovácsolt minket, mint azelőtt soha, továbbra is megosszon bennünket, egyik vagy másik oldalra állítva. Legyünk büszkék, legyünk tudatosak, legyünk felelősek és szolgáljunk példával a legfiatalabbaknak. Ők azok, akiknek vállán a mi kis Szlovéniánk nyugszik majd a jövőben, és ők lesznek képesek a mi kis Szlovéniánkat naggyá tenni ezen a világon.

Teremtsünk lehetőséget számukra már ma, és adjunk esélyt nekik arra, hogy történelmi terhek nélkül, egységben tekinthessenek a jövő felé.

A legjobbakat és a legszebbet, kedves független és önálló Szlovénia!