DZ - Nagovor predsednika Državnega zbora Igorja Zorčiča na slavnostni seji ob 30. obletnici samostojnosti Slovenije (v madžarskem jeziku)

Nagovor predsednika Državnega zbora Igorja Zorčiča na slavnostni seji ob 30. obletnici samostojnosti Slovenije (v madžarskem jeziku)

Objavljeno: 29. 6. 2021

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKÉNEK SZLOVÉNIA ÖNÁLLÓSÁGÁNAK

30. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL TARTOTT BESZÉDE

A Szlovén Köztársaság tisztelt állampolgárai,

Tisztelt Borut Pahor, köztársasági elnök úr,
tisztelt magas rangú vendégeink, 

kedves Szlovénia!

 

Számos felmenőnk álmát foglalták versbe, gondolataiba és emlékeikbe a szlovén költők és alkotók, értelmiségiek és politikusok, arról, hogy egykor saját országban éljünk. Hosszú utat kellett bejárni, míg megvalósítottuk ezeket az álmokat. Nemzetként, a fennállásunkért folytatott harc során a második világháborúban is áldozatokat veszítettünk, amikor ellenálltunk a bennünket pusztulásra ítélő megszállónak, és a függetlenségünkért folytatott háború során is, amikor szembeszálltunk a Jugoszláv Néphadsereggel. Azonban 30 évvel ezelőtt, 1991. június 25-én, amikor a Szlovén Köztársaság hivatalosan is független állammá vált, majd egy nappal később, amikor a Köztársaság téren ünnepélyesen kikiáltottuk a függetlenséget és az önállóságot, álmaink végre beteljesültek.

Megingathatatlan elszántsággal és bátorsággal hoztuk létre saját államunkat. Ma büszkén emlékezünk ezekre a felejthetetlen történelmi pillanatokra, amikor az önálló utat választottuk. Ezeket a kulcsfontosságú pillanatokat, azok miatt a kivételes energiák miatt is ünnepeljük, amelyek annak idején egységbe kovácsolták Szlovénia szinte minden lakosát. És noha történelmünkben a bennünket eltérő módon megosztó fordulatokból sincs hiány, 30 évvel ezelőtt tudatában voltunk annak, hogy most nincs helye a széthúzásnak, hiszen a saját államunkról alkotott jövőkép magasztos, a megvalósítására való lehetőség pedig egyedülálló.

30 évvel ezelőtt volt egy víziónk arról, társadalomként mit szeretnénk elérni, és milyen országot szeretnénk magunknak. Az önállósulást követő kulcsfontosságú vívmányok vezettek el bennünket az Európai Közösségbe, amelyben a Szlovén Köztársaság, immár 17 éve, a nagy európai nemzetek társaságában, egyenjogú partnerként fejlődik.

Előttünk az Európai Unió Tanácsának második soros elnöksége, ami kétségkívül esélyt nyújt arra, hogy kinyilvánítsuk és bebizonyítsuk az Európai Unió eszméje és értékei melletti elkötelezettségünket. És kétségtelenül lehetőség arra is, hogy működésén javítsunk.

Az új koronavírus világjárványhoz hasonló globális válságok együttműködést igényelnek az Európai Unión belül is és azon kívül is. Fontos, hogy a kevésbé fejlett országok segítségére siessünk globális partnerként, hiszen ez a válság tükröt is tartott nekünk, megmutatva, hogy a szavaktól a szolidaritásig hosszú út vezet.

A járvány szorongásokkal teli 15 hónapja van mögöttünk. A gazdasági következmények, a szociális nehézségek, a megváltozott életmód és a folyamatos bizonytalanság érzése, mindez olyan mérleget mutat, ami a jövőben is hatékony és felelős cselekvést követel. A különböző intézkedésektől és korlátozásoktól elfáradtunk, de ki fogjuk bírni! Még mindig itt vagyunk!

Tisztelt hölgyeim és uraim,

az állam nem csak büszkeség, hanem elsősorban elkötelezettség és felelősség. Felelősség a demokratikus fejlődésért és Szlovénia tekintélyéért az európai és a nemzetközi közösségben, az átfogó fejlődésért és a jólétért. Ezért a tolerancia, a párbeszéd kultúrája tereként kell építenünk, ahol senki sem emelkedik más fölé sértegetéssel, ahol a másképp gondolkodókat nem ellenségként kezelik. És végül, de nem utolsósorban, itt az ideje, hogy az államot nemzedékről nemzedékre szálló nemzeti kincsként, nem pedig a különböző uralkodó elitek zsákmányaként  értelmezzük.

Gyerekeinknek pedig mutassuk meg, hogy képesek vagyunk lerakni a történelmi terheket, mutassuk meg nekik, mennyire fontos, hogy részt vegyenek saját jövőjük alakításában, és mennyire fontos számunkra, ha ők is látják Szlovéniánk fényes jövőjét.

Hadd olvassak fel néhány mondatot, amit a nemrégiben az Országgyűlésbe ellátogató gyerekek és fiatalok írtak:

„Szlovéniának azt kívánom, legyen a jövőben is gondos és biztonságot adó édesanyánk…”

„Szabadságot és jólétet mindenkinek egyformán, szeretetet és tiszteletet.”

„Vidám lakosokat.”

„Hogy megértésben éljünk, szépen beszéljünk és minél kevesebbet veszekedjünk.”

„Sok sikert és jó egészséget.”

„Jobb iskolarendszert és gondtalan szünidőt.”

Ezek őszinte, a politikai csatározásokat mellőző kívánságok, itt, a demokrácia e házában lejegyezve.

Mi többet kívánhatnánk még Szlovéniánknak?

Tisztelt hölgyeim és uram,

a csodálatra méltó, elszánt döntések, a polgártársaink bátor cselekedeteiért, különösen a Szlovéniáért folytatott háború hősies áldozataiért érzett hála, és a büszkeség érzése, hogy független országban, szabad életet élhetünk, éppen ezen a helyen fonódik múltként, jelenként és jövőként egymásba jelképesen. A mi Országgyűlésünkben. Ez a hely a szlovén államiság bölcsője. Éppen itt fogadtuk el a szlovén államiság jogi kereteit. Az államiságunk az elmúlt három évtizedben itt erősödött és fejlődött. Bár lehet, hogy a napjainkban elfogadott döntéseink nem olyan sordöntőek, mint a harminc évvel ezelőttiek voltak, de az állampolgárok számára országunk jövője éppen olyan fontos, mint akkor volt, és elvárásaik sem csökkentek.

A mai kor kihívásai közös megfontolást, válaszokat, megoldásokat és cselekedeteket követelnek. A megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az egyenlő oktatási és foglalkoztatási lehetőségek, a lakáspolitika, környezetvédelem …, ezek a kérdések együttműködést igényelnek, és önmaguktól nem fognak megoldódni. Olyan kérdések ezek elsősorban, amelyeket az egoizmus és a partikuláris érdekek sem fognak megoldani.

Kedves szlovének, kedves állampolgárok,

kérdezzük meg önmagunktól, milyen Szlovéniát szeretnénk. Olyat, amelyben senkit sem mellőznek? Olyat, ahol biztosított a független igazságszolgáltatási ág működése? Olyat, ahol a média szabad működése a legmagasabb imperatívusz? Ezeket a célokat kell szem előtt tartanunk! Kifogások nélkül, amelyek a múlt árnyaként ásnák alá célkitűzéseinket.

Csak kétmillióan vagyunk.

És mi vagyunk a haza.

Úgy tevékenykedjünk, hogy ne veszítsen fényéből a ragyogó ifjúság.

Kedves Szlovénia, a legjobbakat kívánom, és gratulálok nemzeti ünnepünkön, az államiság napján!